Anorexia vagy bulimia?
Korábban írtunk már a testképzavarokról, és igyekeztünk átfogó képet adni erről a napjainkban sajnos nagyon elterjedt mentális állapotról.
Most a témán belül a két legismertebb étkezési zavarral szeretnénk bővebben foglalkozni.
Bizonyára már találkoztál ezzel a két szóval: anorexia és bulimia. Sajnos egyre gyakrabban használják negatív értelemben, szinte úgy, mint ha emberi hibáról, jellembeli fogyatékosságról lenne szó. Pedig mindkettő súlyos, gyakran életveszélyes vagy akár halálos betegséget jelent.
Már megint fogyott, biztos anorexiás … úgy zabál, mint egy bulimiás – nehéz azt gondolni, hogy aki így beszél vagy ír másokról, annak pozitív, segítő gondolatai vannak a témával kapcsolatban. Ennek hatására az érintettek még kevésbé mernek szakértő támogatást kérni, ezért is tartjuk nagyon lényegesnek azt, hogy minél többen és minél pontosabb információkkal rendelkezzenek a táplálkozási zavarokról.
Anorexia nervosa
Elsősorban fontos tudni, hogy maga az anorexia szó az étvágy elvesztését jelenti, ezért amikor a mindennapi szóhasználatban így említjük, az nem pontos. A nervosa jelenti azt, hogy ez az állapot idegi eredetű.
A betegség már egészen fiatal korban (12-13 éves kortól) jelentkezhet, és legfontosabb tünete az, hogy az érintett személy koplal, éhezteti magát. Ehhez társul általában az extrém mennyiségű mozgás. Főként lányokra jellemző, az eseteknek jóval kisebb százalékában (max. 10%) érintettek fiúk, férfiak.
A betegség kialakulásának okai összetettek lehetnek. A média nagy nyomást gyakorol mindenkire az irreális szépségideálok folyamatos jelenlétével. Magas, vékony modellekkel találkozunk a reklámokban, ők néznek ránk az óriásplakátokról és még számtalan helyről. Természetes az, hogy a fiatal lányok erre sokkal fogékonyabbak, mint az idősebb, érettebb személyiségű felnőttek.
A családi háttér és az ott ért hatások sem elhanyagolhatóak a kialakulás szempontjából. Általában erős a teljesítménykényszer, nagy az elvárások nyomása, ami rombolóan hat a személy önbizalmára.
Az anorexia nervosa betegségben szenvedőkre nem kizárólag a koplalás jellemző. Általában nem reális a testképük, már erősen lefogyva is kövérnek látják saját magukat. Életükben központi szerepet játszik az étkezéshez való viszony, a félelem az elhízástól. A betegek időnként megdöbbentően drasztikus módszerekkel sanyargatják a testüket. Leírásokból ismerünk olyan esetet, amikor egy szinte még gyermekkorú beteg papírdarabokat rágcsált az éhsége enyhítésére.
A betegségben szenvedők többnyire elutasítják az étkezés témáját, elzárkóznak vagy akár indulatosan reagálnak, ha ez szóba kerül.
A kezeletlen anorexia nervosa nagyon súlyos, akár végzetes kimenetelű is lehet. Az éhezéstől legyengült test először olyan jeleket ad, mint például a menstruáció elmaradása, a sápadtság, hidegre való fokozott érzékenység, a hajhullás, és természetesen az extrém soványság. Ha a beteg nem kerül idejében szakértő kezekbe, a folyamat egy idő után visszafordíthatatlanná válik, és végül halálhoz vezet.
Bulimia nervosa
Míg az anorexia nervosával érintettek elutasítják a táplálékot, a bulimia nervosa fő jellemzője a falási rohamok és az önhánytatás váltakozása.
Emellett sok hasonlóság is van a két állapot között. Az első természetesen az, hogy mindkettő az étkezéshez kapcsolódik. A testsúllyal való folyamatos és megrögzött foglalkozás, illetve a valamilyen szinten jelen lévő személyiségzavar, labilitás szintén mindkét csoportra jellemző. Ezen túl azt is elmondhatjuk, hogy mindkettőtől inkább lányok, nők szenvednek, a férfiak közt szignifikánsan kevesebbszer fordul elő.
A bulimia nervosát magyarul farkaséhségnek nevezhetjük, bár maga a szó görög eredetű és szó szerinti fordításban marha-éhséget jelent.
Ez a betegség általában valamivel később kezdődik, mint az anorexia nervosa (16-17 éves korban).
A bulimia nervosával érintettek is éheztetik magukat, amit időről-időre falásrohamok váltanak fel. Ilyenkor extrém mennyiségű kalóriát juttatnak be a szervezetükbe, amelytől hánytatással, hashajtó szedésével igyekeznek megszabadulni. Az étkezési rohamokat legtöbbször szorongás vagy feszültség váltja ki, de számos más tényező is közrejátszhat még.
Míg az anorexia eléggé könnyen észrevehető testi jelekkel párosul, a bulimia ilyen szempontból nehezebb eset, mert ők az evési rohamokat és a hányásos epizódokat is titkolják a környezetük előtt. Gyakran csak fogászati problémákból derül ki a helyzet, mivel az önhánytatás erősen károsítja a fogzománcot.
A legfontosabb különbségek
A fentiekből jól láthatjuk, hogy korántsem „divathóbort” vagy feltűnési viszketegség, hanem nagyon komoly, súlyos testi és lelki tünetekkel járó betegség az, amit összefoglalva általában étkezési zavaroknak nevezünk. Fontos, hogy gyanú esetén ne hagyjuk magára az érintett személyt. Keressünk számára szakértő segítséget, mert akár az élete is múlhat rajta.
Ha saját magadon veszed észre, hogy az evéshez való viszonyulásod kezd megváltozni, gyakran elégedetlenek vagy a saját testeddel, akkor első lépésben beszélj valakivel a dologról. Lehet az családtag vagy barát, bárki alkalmas rá, akiben megbízol. Ne maradj egyedül az aggodalmaiddal, mert ha engeded magadon elhatalmasodni az állapotot, akkor később már teljesen természetesnek és normálisnak fogod azt érezni. Az idő itt kulcstényező, ne késlekedj egy percet sem. Kérj segítséget!
Oszd meg a cikkünket, ha tetszett! Köszönjük!
