Állj le az öngyűlölettel!
A reális, testpozitív önértékelés napjainkban egyre több ember számára jelent kihívást. Szerencsére a szépségipar által felállított irreális elvárások és szabványok mellett kezdenek megjelenni azok a hangok is, amelyek ezeket megkérdőjelezik. Lendületet kapott a testpozitivitás mozgalma, és az emberek lassan, de biztosan kezdik megkedvelni az önelfogadás és az önszeretet gondolatát.
Mit jelent a testpozitív szemlélet?
Röviden: saját testünk elfogadását. Egy kicsit bővebben kifejtve pedig a testpozitivitás (body positivity) egy olyan társadalmi törekvés, amelynek célja minden test megbecsülése, függetlenül annak alakjától, hibáitól vagy megjelenésétől. Az embereket arra ösztönzi, hogy szeressék és tiszteljék a saját testüket, és utasítsák el a kívülről jövő elvárásokat.
A testpozitív szemlélet semmiképpen nem egyenlő azzal, hogy az egészségre káros túlsúlyt vagy mozgásszegény életmódot idealizáljuk. Nem azt jelenti, hogy az ember elutasítja a változást, hanem sokkal inkább azt, hogy az éppen aktuális állapotában sem tekint negatív érzésekkel a saját testére.
Honnan ered a mozgalom?
A testpozitivitás mozgalma az 1960-as és 1970-es évek feminista irányzatában gyökerezik. A divat- és szépségiparra adott reakcióként jelent meg, amelyek a szépség és a testforma irreális mércéit állandósították, elsősorban a vékony, fehér és tökéletes testű nőket ábrázolva ideálisnak. A nők, különösen azok, akik nem feleltek meg ezeknek az eszméknek, elkezdték megkérdőjelezni az addigi sztenderdeket.
A korai szakaszban az egyik sarkalatos mozzanat a „kövérség elfogadó” mozgalom létrehozása volt. Az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején olyan csoportok jöttek létre, mint a National Association to Advance Fat Acceptance (NAAFA – Nemzeti Szövetség a Kövérség Elfogadásának Elősegítésére), hogy elősegítsék az önelfogadást, és szembe szálljanak a nagyobb testalkatú emberek megbélyegzésével és diszkriminációjával.
Az idő múlásával a mozgalom kiterjesztette hatókörét minden testtípusú emberre. Az elsődleges üzenet a kövérek elfogadásáról a „testpozitivitásra” tolódott, hangsúlyozva minden test elfogadását és szeretetét, tekintet nélkül annak méretére, alakjára vagy megjelenésére.
A közösségi média, ami egyrészről az influencerek idealizált világával erősen megnehezíti a hétköznapi emberek normális önértékelését, a másik oldalról viszont segít a testpozitív szemlélet terjesztésében. Olyan embereknek is hangot ad, akik az önelfogadást népszerűsítik.
A „Dove Real Beauty” kampány kiváló példája annak, hogy egy márka kiaknázza a testpozitivitás erejét. A Dove reklámjai, amelyekben bármilyen formájú és méretű nők szerepelnek, megkérdőjelezték a hagyományos szépségszabványokat, és erőteljes üzenetet küldenek arról, hogy a szépség különféle formákban jelentkezik.
A testpozitivitás mozgalom távolról sem csak a testsúlyról szól. Ennél sokkal szélesebb tömegeket szólít meg, amikor azt mondja, hogy a faj, a nem, az életkor, sőt akár a testi fogyatékosság is az egyén identitásának része, amely szeretetet és tiszteletet érdemel.
A tökéletesség elérhetetlen és irreális fogalom.
A tökéletlenségeink tesznek minket egyedivé, és fontos azokkal együtt elfogadni és szeretni magunkat.
A mozgalom bátran kimondja, hogy elég a társadalmi elvárásokból, az idealizált szépségből. Nem lehet olyan igényeket támasztani, amelyeknek az emberiség legnagyobb része nem tud megfelelni.
Az egészség magában foglalja a test és a lélek egyensúlyát is. Hogy is élhetünk egészséges lélekkel, miközben a negatív önbeszéd szinte követelmény? Ha megdicsérnek, önkéntelenül rávágjuk, hogy ugyan, dehogy, hát olyan kövér vagyok, olyan sovány vagyok, ebben akkora a fenekem, a hajam is rémes… ismerős, ugye? Folytonos önkritika nélkül már el se tudjuk képzelni a választ. Mikor mondtad utoljára egy bókra azt, hogy igen, ebben a ruhában jól érzem magam, szerintem is jól áll? Mert önmagadat pozitívan látni, vagy esetleg szeretni, az olyan fura… nem szokás.
A testünkre természetesen oda kell figyelni, és ebbe az is beletartozik, hogy mit eszünk. A testpozitív mozgalom viszont megkérdőjelezi azt, hogy az embernek egy adott testtípushoz kell igazodnia ahhoz, hogy boldog és egészséges legyen. Egész iparágak épülnek a különféle diétákra, fogyókúrákra, és hatalmas profithoz jutnak abból, hogy irreális szépség sztenderdeket hirdetnek.
Mondjuk ki végre: az ember értéke nem a testének méretétől vagy súlyától függ. Az egészséget és a boldogságot bármilyen méretben el lehet érni, és a hangsúlyt az általános jólétre kell helyezni, nem pedig egy konkrét formába való illeszkedésre.
